Ha felriadsz egy éjjel hirtelen,
És nem tudod miért önt el félelem,
Hisz csendes éj van, ágyad átölel
De mégis sitty-sutty rémes lesz a hely.
Mert a végzet egyként riaszt
Minden élőt, mindegy ki az!
Olykor csúnyán nevet!
Nyomaszt téged is nagyon,
Ha végül meghalsz egy napon:
Akkor mivé leszel?

La Vida Eternal, a fényesség vár,
A mennyekben élhetsz a szent trónusnál!
La Vida Eternal, a lelked ott száll,
És élhetsz örökké már!



A túlvilág nem félelmes vidék,
Ott megnyugodhatsz, otthont ád az ég!
Ha átértünk, és minden véget ért,
Az Úr kegyelmét élvezhetjük még!
Kérlek, hogyha halni kell majd, - úúú lálálá!
Nehogy sírjál, hisz az nem baj, - úúú lálálá!
Nehogy elfuss nekem! - úúú lálálá!
Hidd el, segít, fogd kezem! Könnyíts hát a lelkeden! – úúú lálálá!
Nem kínoz több félelem!

La Vida Eternal, a fényesség vár,
A mennyből <.....> fényes zsoltár!
A száz fényes angyal mind téged szolgál,
És ott élsz örökké már!

Most már nyugton alszom majd,
Hisz álmomban az Úr megtart,
S ha egy nap arra ébrednék,
Hogy halott lettem az lesz szép!

Most már nyugton alszom majd,
Hisz álmomban az Úr megtart,
S ha egy nap arra ébrednék,
Hogy halott lettem az lesz szép!

La Vida Eternal
A szépek már boldog
És nem riadnak fel
Mert nem szenvedsz többé
És félned sem kell
A mennyben ott vár egy.. hely!

A mennyben ott vár majd, a mennyben már vár rád, a mennyben már vár majd, a mennyben ott vár egy hely!