Hűvős a szád,
de a csókod az ég.
Kár lenne így búcsúzni még.
Miért küldesz el?
Közöttünk nincs vége még,
szeretlek én,
jobban, mint rég.

Visszatérek én,
hiába űzöl el,
s átkarollak majd,
ahogy a tűz ölel.
Úgy követlek én,
akár az árnyék és a fény,
nem lehetsz másé,
csak az enyém!

Minden szó,
ami szépet igér
elkopott már,
keveset ér.
Úgy szeretném,
ha nekem mégis hinnél,
s megértenél,
felejtenél.

Visszatérek én.
hiába űzöl el,
s átkarollak majd,
ahogy a tűz ölel.
Úgy követlek én,
akár az árnyék és a fény,
nem lehetsz másé,
csak az enyém!

Visszatérek én,
hiába űzöl el,
s átkarollak majd,
ahogy a tűz ölel.
Lázas éjszakák
emléke folyton visszajár,
nem lehetsz másé,
csak az enyém!

Lázas éjszakák
emléke folyton visszajár,
nem lehetsz másé,
csak az enyém!
Nem lehetsz másé,
csak az enyém!
Nem lehetsz másé,
csak az enyém!